03 ~ Second Chance ~

~ Adrianna ~

~ Frappuccino ~

- Adrianna! - kiáltotta felém, de én úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna, sarkon fordultam és szó szerint elrohantam.
Niall pillanatokon belül utolért és a karomat megragadva tartott egy helyben.
Érintésétől apró, elektromos szikrák száguldottak végig a testemen, meleg, bizsergető érzést hagyva maguk után.
Halk sóhaj szökött ki a számon, amit természetesen ő is meghallott és egy szemöldökfelhúzással, valamint egy kárörvendő mosollyal jutalmazott.
Ennél jobban, ha akarom sem égethetem le magam jobban... Mért nem nyílik meg a föld alattam és süllyedek el? Igazán rám férne...
- Mit akarsz Horan? - vetettem oda, miközben igyekeztem közömbösnek tűnni.
- Bocsánatot kérni a tegnap miatt. Tudod, az interjú után be kellett mennünk a stúdióba. Nagyon elhúzódtak a dolgok és később végeztünk, mint reméltem. Két órát késtem, de te már nem voltál sehol...
- Komolyan elhitted, hogy két óráig ott fogok szobrozni, rád várva? - nevettem fel hitetlenül.
- Hát, reméltem. - tárta szét a karját amolyan "ez van, na" stílusban.
Megcsóváltam a fejem, aztán, mivel Niall végre elengedett, otthagytam.
- Hé, várj! - kiáltott utánam.
- Hagyj békén! - morrantam fel, majd lépteimet szaporázva próbáltam meg a lehetetlent, avagy lerázni őt.
- Kérlek! Tényleg sajnálom! - loholt a nyomomban.
- Tényleg nem érdekel! - csattantam fel - Figyelj, én nem olyan lány vagyok, aki megbocsájtja, hogy felültették!
- De én nem akartalak felültetni, esküszöm!
- Nem érdekel! Eljátszottad az esélyed!
- Mit kell tennem, hogy megbocsájts? - nézett rám könyörgően.
- Hagyj békén! Éppen elég volt egy óráig hiába várni a hidegben! - dühöngtem.
- Várj. Te egy óráig vártál rám? - hökkent meg.
- Igen, mert azt hittem te más vagy, de úgy látszik, megint én voltam a hülye.
- Adrianna, én tényleg sajnálom! Kérlek, hadd engeszteljelek ki valahogy! - kérlelt.
- Ni - kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem.
- Gyere, meghívlak egy kávéra! - rángatott be egy Starbucksba, ami mellett épp elhaladtunk.
- Várj, nem vihetem be a kutyáimat! - fékeztem le a bejárat előtt.
- Igaz. Róluk teljesen elfeledkeztem. Akkor keress egy asztalt a teraszon, mindjárt hozom a kávét! - ajánlotta. - De kérlek, ne szökj el!
Vágtam egy grimaszt, de magamat is meglepve, tényleg nem próbáltam elmenekülni. Talán ilyen pocsék kezdés után is lehet köztünk valami...
Niall öt perc múlva tért vissza, kezében két frappuccino-val. Helyet foglalt velem szemben és rám mosolygott.
- Aranyos kutyák. - törte meg a csendet ezzel a gyatra próbálkozással.
- Ühüm. - hümmögtem.
- Hogy hívják őket?
- Booth és Bones.
- Booth és Bones? Mint a Dr. Csontban? - kuncogott.
- Igen. - mosolyodtam el halványan.
Miután sikerült mosolyt csalnia az arcomra, Niall sokkal magabiztosabb lett. Beszélt a bandáról, a koncertekről és turnékról, néha pedig bókolt nekem, amin én fülig pirultam, ő pedig jól szórakozott.
Összességében kellemes egy órát töltöttünk együtt és talán ennek tudható be, hogy belementem egy második első randiba. Ki tudja, talán ezúttal még el is jön.

Hi guys!:) Először is szeretném megköszönni a kommenteket, nagyon jól estek!♥ Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket és legalább annyi komit kapok, mint az előzőhöz!:))

u.i.: A kövi részt még ezen a héten hozom! nem ígérem holnapra mert nem biztos, hogy be tudom tartani

Legyetek rosszak!;)

x Adrianna S.