04 ~ Enough ~

~ Adrianna ~

~ Club ~

Niall öt perccel a megbeszélt időpont előtt érkezett. Jó pont.
Az ajtóban várakozott, miközben Scott gyilkos pillantásokat vetett rá. Nem lettem volna a helyében...
Na igen. Scott hobbija kicsinálni azokat, akik megbántanak engem vagy Mary-t. Hát nem szuper?
- Gyönyörű vagy! - mondta Niall elragadtatottsággal fűszerezett hangon, amikor óvatosan lépkedtem le a lépcsőn a magassarkú szandálomban.

~ Party dress ~

- Köszönöm. - mosolyogtam elégedetten.
- Legkésőbb háromra itthon vagy, nem iszol sokat és ha kényszert érzel, hogy lefeküdj valakivel, ne tedd! Vagy legalább védekezzetek! De inkább ne tedd! - sorolta a nővérem.
- Mary! - sziszegtem figyelmeztetően, közben az arcom kellemes, vörös színt öltött. Oké, hogy a nővérem és bepánikolt, amiért randizom, de nem vagyok már csecsemő és tudok vigyázni magamra.
- Nem lesz semmi baja! - ölelte magához Scott a nővéremet.
- Sziasztok! - intettem, de mielőtt kiléptünk volna az ajtón, Scott utánunk szólt:
- Te! - bökött Niall felé - Ha még egyszer megbántod Adrianna-t kinyírlak!
- Igen uram! - bólintott Niall nagyot nyelve, engem viszont rázott a nevetés. Ez szép volt Scott!
Miután az életveszélyes fenyegetés is megvolt, beszálltunk Niall kocsijába és elindultunk az úti célunk felé, ami valami felkapott klub volt London belvárosában.
- Ugye van "B" terved is az estére? - kérdeztem.
- Miért? Nem szeretsz bulizni? - vetett rám egy pillantást, aztán tekintete visszasiklott az útra.
- Nem erről van szó. Csak én még nem vagyok tizennyolc és nem biztos, hogy beengednek.
- Emiatt nem kell aggódnod! Az egyik haveromé a hely és most az egyszer szemet huny a korhatár felett. - mosolygott.
- Ó! Akkor oké.
Miután leparkoltuk a kocsit, a hátsó bejárat felé vettük az irányt, ahol Niall említett haverja várt.
- Szasz! - pacsizott le a fiúval Niall.
- Sziasztok! Biztos te vagy az a lány, akiről Niall beszélt. - fordult hozzám - Helló, a nevem Connor Reed!
- Adrianna Smith. - mutatkoztam be én is.
- Örvendek a szerencsének! Be kell, hogy valljam, amikor Niall a szépségedről beszélt, azt hittem túloz, de úgy látszik tévedtem! - bókolt, ami kezdett átcsapni túlzásba.
- Jól van Reed, szállj le a csajomról! - szólt közbe Niall Connor vállába bokszolva.
- Nem vagyok a csajod. - javítottam ki.
- Részletkérdés. - kacsintott rám Niall, ajkain huncut mosoly játszott. Megforgattam a szemem és inkább követtem Connort be a klubba.
Niall közbenjárásával megkaptuk a legjobb asztalt a sarokban, hová még elért a zene de már nem volt nagyon hangos, így tökéletesen lehetett hallani, mit mond a másik.
Nagyon egy hullámhosszon voltam a szőke hajú fiúval, sokat nevettünk és flörtöltünk. Épp ezért én szentül hittem benne, hogy jó páros lennénk. Közben az ír srácnak egyre jobb kedve lett, ahogy egymás után itta a whisky-t, pálinkát meg a különböző színes koktélokat. Én nem igazán szeretem az alkoholt, úgyhogy csak kólázgattam, amitől hamarosan ki kellett mennem a mosdóba.
Elnézést kértem a sráctól és kisiettem a mellékhelységbe. Legnagyobb bánatomra a hely tömve volt, így csak húsz perc múlva jutottam üres fülkéhez.
Fél óra telt el a távozásom óta, mire sikerült elintéznem a dolgom, úgyhogy szegény Niall már biztos elunta az életét. Szánakozva gondoltam az asztalnál hagyott szőkeségre, de minden sajnálatom elmúlt, amikor megláttam az említettet egy szőke plasztikcicával az ölében, veszettül smárolva.
A szemembe könnyek szöktek, a mellkasom szúrt és nem kaptam rendesen levegőt. Legszívesebben azonnal elrohantam volna, de a táskám és a dzsekim is az asztalnál volt, amik nélkül nehezen jutnék haza a hajnali, csípős hidegben. Megembereltem magam, határozottan törtem utat magamnak az asztal felé. A kívülállók egy elszánt erős nőnek nézhettek, de belül csak egy szomorú és összetört kislány voltam.
- Kösz az estét! - közöltem Niallel hidegen, amint odaértem hozzájuk. Villámsebesen felkaptam a cuccaim és megindultam a hátsóajtó felé, ahol bejöttünk.
A hideg levegő még fagyosabbnak hatott a benti izzasztó hőség után. Felrángattam magamra a dzsekit és megszaporáztam a lépteimet. Magassarkúm koppanásai visszhangot keltettek a sikátor szürke falai közt.
Hirtelen egy kéz fonódott az alkaromra és visszahúzott. A támadóm szembefordított magával, így megláthattam Niall kék íriszeit.
- Ne menj el! - kérlelt.
- Mégis mi a francért maradnék? - támadtam neki.
- Mert nem szeretném!
- Hah, micsoda érvek! - forgattam a szemem lenézően, majd sarkon fordultam és le is léptem volna, ha Niall nem húz ismét magához és nem nyomja ajkait az enyémekre.
Ez volt életem első csókja, de az álmaimmal ellentétben nem egy romantikus első randi után történt, hanem egy pocsék második után, ráadásul az illető ajkai sem mézédesek, hanem keserű, whisky ízűek.
A meglepetéstől nem reagáltam egyből, de amint leesett a tantusz, egyből ellöktem az akaratos srácot és teljes erőből képen töröltem.
- Baszd meg! - vicsorogtam, aztán elrohantam. Könnyeim utat törtek maguknak, elkenve a sminkem, ezzel szürkére festve az arcom.
A sikátorból kiérve szó szerint belefutottam Connorba.
- Adrianna! Mi a baj? - kérdezte, majd miután meglátta a szétsírt fejem, elkomolyodott - Gyere, hazaviszlek!
- Oké. - bólintottam szipogva, aztán hagytam, hogy Connor átkaroljon és az autójához kísérjen.

Hello!:) Iszonyú sok idő után, de feltettem a negyedik részt! Remélem ez is ugyanúgy elnyeri a tetszéseteket, mint a többi!:) Komizni, pipálni és feliratkozni ér!

A következő rész érkezéséről még nem tudok mit mondani, de igyekszem sietni!
u.i.: Bővítettem az oldalt pár modullal, lessétek meg őket!:)
További szép napot és legyetek rosszak!;)

x Adrianna S.

03 ~ Second Chance ~

~ Adrianna ~

~ Frappuccino ~

- Adrianna! - kiáltotta felém, de én úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna, sarkon fordultam és szó szerint elrohantam.
Niall pillanatokon belül utolért és a karomat megragadva tartott egy helyben.
Érintésétől apró, elektromos szikrák száguldottak végig a testemen, meleg, bizsergető érzést hagyva maguk után.
Halk sóhaj szökött ki a számon, amit természetesen ő is meghallott és egy szemöldökfelhúzással, valamint egy kárörvendő mosollyal jutalmazott.
Ennél jobban, ha akarom sem égethetem le magam jobban... Mért nem nyílik meg a föld alattam és süllyedek el? Igazán rám férne...
- Mit akarsz Horan? - vetettem oda, miközben igyekeztem közömbösnek tűnni.
- Bocsánatot kérni a tegnap miatt. Tudod, az interjú után be kellett mennünk a stúdióba. Nagyon elhúzódtak a dolgok és később végeztünk, mint reméltem. Két órát késtem, de te már nem voltál sehol...
- Komolyan elhitted, hogy két óráig ott fogok szobrozni, rád várva? - nevettem fel hitetlenül.
- Hát, reméltem. - tárta szét a karját amolyan "ez van, na" stílusban.
Megcsóváltam a fejem, aztán, mivel Niall végre elengedett, otthagytam.
- Hé, várj! - kiáltott utánam.
- Hagyj békén! - morrantam fel, majd lépteimet szaporázva próbáltam meg a lehetetlent, avagy lerázni őt.
- Kérlek! Tényleg sajnálom! - loholt a nyomomban.
- Tényleg nem érdekel! - csattantam fel - Figyelj, én nem olyan lány vagyok, aki megbocsájtja, hogy felültették!
- De én nem akartalak felültetni, esküszöm!
- Nem érdekel! Eljátszottad az esélyed!
- Mit kell tennem, hogy megbocsájts? - nézett rám könyörgően.
- Hagyj békén! Éppen elég volt egy óráig hiába várni a hidegben! - dühöngtem.
- Várj. Te egy óráig vártál rám? - hökkent meg.
- Igen, mert azt hittem te más vagy, de úgy látszik, megint én voltam a hülye.
- Adrianna, én tényleg sajnálom! Kérlek, hadd engeszteljelek ki valahogy! - kérlelt.
- Ni - kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem.
- Gyere, meghívlak egy kávéra! - rángatott be egy Starbucksba, ami mellett épp elhaladtunk.
- Várj, nem vihetem be a kutyáimat! - fékeztem le a bejárat előtt.
- Igaz. Róluk teljesen elfeledkeztem. Akkor keress egy asztalt a teraszon, mindjárt hozom a kávét! - ajánlotta. - De kérlek, ne szökj el!
Vágtam egy grimaszt, de magamat is meglepve, tényleg nem próbáltam elmenekülni. Talán ilyen pocsék kezdés után is lehet köztünk valami...
Niall öt perc múlva tért vissza, kezében két frappuccino-val. Helyet foglalt velem szemben és rám mosolygott.
- Aranyos kutyák. - törte meg a csendet ezzel a gyatra próbálkozással.
- Ühüm. - hümmögtem.
- Hogy hívják őket?
- Booth és Bones.
- Booth és Bones? Mint a Dr. Csontban? - kuncogott.
- Igen. - mosolyodtam el halványan.
Miután sikerült mosolyt csalnia az arcomra, Niall sokkal magabiztosabb lett. Beszélt a bandáról, a koncertekről és turnékról, néha pedig bókolt nekem, amin én fülig pirultam, ő pedig jól szórakozott.
Összességében kellemes egy órát töltöttünk együtt és talán ennek tudható be, hogy belementem egy második első randiba. Ki tudja, talán ezúttal még el is jön.

Hi guys!:) Először is szeretném megköszönni a kommenteket, nagyon jól estek!♥ Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket és legalább annyi komit kapok, mint az előzőhöz!:))

u.i.: A kövi részt még ezen a héten hozom! nem ígérem holnapra mert nem biztos, hogy be tudom tartani

Legyetek rosszak!;)

x Adrianna S.

02 ~ Date ~

~ Adrianna ~

~ London Eye ~

Niall üzenetét csak otthon állt módomban megnézni.
Mindössze három mondat szerepelt a papíron, borzalmasan ronda kézírással:
"London Eye. Este nyolc. Legyél ott! N"
- Légyszíves vagy valami? - mormogtam magam elé sértetten, de a szívem ennek ellenére majd' kiugrott, úgy dobogott, a levegővételem pedig indokolatlanul gyors és szabálytalan lett.
Randim lesz. Ma este. Niall Horannel. Jutottak el apránként az információk az agyamig.
Próbáltam lenyugtatni magam, úgyhogy az ölembe vettem a laptopot és folyamatos lejátszásra tettem Lawson Standing In The Dark-ját. Közben a jógaórán használatos légzési gyakorlatot csináltam, ami rövid időn belül segített ellazulni.
Ezek után következhetett a "Nincs mit felvennem, argh!" toporzékolós félóra.

~ My outfit ~

Amint ezen a krízisen is túljutottam (végül egy sima, farmer-póló-tornacipő szettet választottam), megcsináltam a hajam, feldobtam némi sminket és kész is voltam.
Pontosan érkeztem a megbeszélt helyre, de Niall még nem volt ott, úgyhogy leültem egy padra és vártam. Aztán vártam. Vártam, és még mindig vártam, de Niall nem jött.
Egy óra (!) várakozás után a szél felerősödött, én pedig fázni kezdtem egy szál pólóban.
Megalázva, vacogva és sírógörccsel küszködve indultam el haza és egész úton magamat szidtam, amiért bedőltem ennek az ócska trükknek.
Menj a pokolba, Niall Horan!

~ ~ ~

Másnap reggelre a szemeim bedagadtak a sok sírástól, ami nem nyújtott valami vonzó látványt. Ez is miattad van, Niall szeretem-átverni-a-lányokat Horan!
Morcosan csoszogtam le a konyhába, az ikerkutyáim pedig ugrándozva követtek. Nos, legalább nekik jó kedvük van...
Szórtam a tálkámba egy adag csokis gabonapelyhet, felöntöttem tejjel, majd kényelembe helyeztem magam a tévé előtt.
Spongyabob és gabonapehely. A legjobb módja egy seggfej popsztár elfelejtésének.
- Jó reggelt Hercegnő! - huppant le mellém Scott, a nővérem vőlegénye, aki amúgy velünk él.
Vagyis igazából én élek velük, mert Mary és Scott vették a házat, de ez részletkérdés.
- Reggelt! - mormogtam.
- Baj van? - kérdezte.
Na igen, a jó öreg Scottie mindig megérzi, ha nem vagyok a toppon.
- Nincs. - füllentettem.
- Aha, persze. Fiúügy?
Bamm! Bele a közepébe!
- Olyasmi. - motyogtam.
- Kit kell szétvernem? - kérdezte az öklét ropogtatva.
- Senkit! - tiltakoztam nevetve.
- Rendben, de ha meggondolod magad, csak szólj! - kacsintott.
- Köszi Scott! - öleltem meg.
- Nincs mit, Hercegnő!

~ ~ ~

Szombat lévén nem kellett dolgoznom, így az unalmam a tetőfokára hágott.

Muszáj volt tennem valamit, mielőtt belesüppedek az önsajnáltatás keserű mocsarába, ezért felöltöztem és elvittem a kutyáimat sétálni.

Nagyjából egy saroknyira járhattam a szerkesztőségtől, amikor megpillantottam valaki nagyon ismerőset.

- Most komolyan, ennek mennyi az esélye?! - fújtattam dühösen, amikor realizáltam, hogy az illető nem más, mint Niall.

Rövid időn belül ő is észrevett engem és sietősen igyekezett felém.

Mikor arra a következtetésre jutottam, hogy el kéne menekülnöm, már túl késő volt...

Heyy!:) Remélem a rész elnyerte a tetszéseteket! Hagyjatok magatok után komit, pipát vagy iratkozzatok fel!;) 

u.i.: A kövi rész talán már ezen a héten fönt lesz, ha ilyen jól haladok!

Legyetek rosszak!;)

x Adrianna S.

01 ~ Interview ~

~ Niall ~

~ Waiting ~

Az asszisztens betessékelt minket a szobába, ahol pár perc múlva elkezdjük az interjút. Amíg várakoztunk, beszélgettünk, ugrattuk egymást és röhögtünk.
Aztán nyílt az ajtó és egy fiatal nő lépett be, elegáns kosztümben.
Eddig minden olyan volt, mint mindig. Ekkor azonban belépett egy tizenhét-tizennyolc éves lány is.
Mit is mondhatnék? Lélegzetelállítóan gyönyörű volt.
Világosbarna haja lágy hullámokban omlott a hátára, világító, kék szemeit fekete sminkkel hangsúlyozta, alakját pedig egy fekete szoknya és egy fehér fölső fedte.
A magassarkúja koppant a padlón minden lépésnél, ahogy a velünk szemben lévő fotelhez lépdelt, majd kényelembe helyezte magát.

~ She's dress ~

Oldalra néztem, hogy lássam, a srácok hogy reagálnak a lányra. Louis és Zayn, akik ugye boldog párkapcsolatban élnek, próbálták nem feltűnően bámulni, csak néha vetettek rá egy lopott pillantást a szemük sarkából. Liam, aki köztudottan kedves és udvarias, szintén diszkrét volt. Harry pedig, az örök nőfaló, pimaszul végigmérte, majd elmosolyodott. Tudtam, mit jelent ez a mosoly. Magának akarja a lány.
Normál esetben hagytam volna, de ez a lány olyan szinten magával ragadott, hogy nem engedhettem.
- Üdv fiúk! - szólalt meg a nő. Hangja határozott volt, pont amilyen a megjelenése - Örülök, hogy el tudtatok jönni. A mai úgymond különleges interjú lesz, mivel az egyik gyakornok fog veletek interjút készíteni.
- Helló! - intett a lány zavartan, csilingelő hangja még percekig visszhangzott az elmémben. - A nevem Adrianna.
Adrianna. Gyönyörű név. Passzol a viselőjéhez. Oké, ez kicsit érzelgősre sikeredett... Gyerünk Niall! Koncentrálj! Remek, most már veszekszem magammal.
Adrianna húzott vissza a valóságba, amikor feltette az első kérdést.

~ ~ ~

A srácokkal egész idő alatt igyekeztünk segíteni a munkáját, hamár "vizsgáztatják", de látszott rajta, hogy fiatalsága és visszafogottsága ellenére érti a dolgát. Tudtam, hogy tökéletes riport fog kikerülni a keze közül és nem féltem attól sem, hogy esetleg kiforgatja a szavaimat. Ő nem tenne ilyet, látszik rajta. Ahhoz túl kedves és ártatlan.

Búcsúzáskor kezet ráztunk, én pedig a kezébe csúsztattam a névjegykártyám, amire suttyomban ráírtam egy címet és egy időpontot. Amikor megérezte a cetlit, kérdőn nézett rám, de óvatosan nemet intettem a fejemmel, mielőtt rákérdezett volna a dologra. Bólintott és halványan rám mosolygott.

Hát ez lett volna az első rész! Remélem tetszett és kommenteltek.:) A következő rész valószínűleg még ezen a héten érkezik! Addig is legyetek rosszak!;)

x Adrianna S.