02 ~ Date ~

~ Adrianna ~

~ London Eye ~

Niall üzenetét csak otthon állt módomban megnézni.
Mindössze három mondat szerepelt a papíron, borzalmasan ronda kézírással:
"London Eye. Este nyolc. Legyél ott! N"
- Légyszíves vagy valami? - mormogtam magam elé sértetten, de a szívem ennek ellenére majd' kiugrott, úgy dobogott, a levegővételem pedig indokolatlanul gyors és szabálytalan lett.
Randim lesz. Ma este. Niall Horannel. Jutottak el apránként az információk az agyamig.
Próbáltam lenyugtatni magam, úgyhogy az ölembe vettem a laptopot és folyamatos lejátszásra tettem Lawson Standing In The Dark-ját. Közben a jógaórán használatos légzési gyakorlatot csináltam, ami rövid időn belül segített ellazulni.
Ezek után következhetett a "Nincs mit felvennem, argh!" toporzékolós félóra.

~ My outfit ~

Amint ezen a krízisen is túljutottam (végül egy sima, farmer-póló-tornacipő szettet választottam), megcsináltam a hajam, feldobtam némi sminket és kész is voltam.
Pontosan érkeztem a megbeszélt helyre, de Niall még nem volt ott, úgyhogy leültem egy padra és vártam. Aztán vártam. Vártam, és még mindig vártam, de Niall nem jött.
Egy óra (!) várakozás után a szél felerősödött, én pedig fázni kezdtem egy szál pólóban.
Megalázva, vacogva és sírógörccsel küszködve indultam el haza és egész úton magamat szidtam, amiért bedőltem ennek az ócska trükknek.
Menj a pokolba, Niall Horan!

~ ~ ~

Másnap reggelre a szemeim bedagadtak a sok sírástól, ami nem nyújtott valami vonzó látványt. Ez is miattad van, Niall szeretem-átverni-a-lányokat Horan!
Morcosan csoszogtam le a konyhába, az ikerkutyáim pedig ugrándozva követtek. Nos, legalább nekik jó kedvük van...
Szórtam a tálkámba egy adag csokis gabonapelyhet, felöntöttem tejjel, majd kényelembe helyeztem magam a tévé előtt.
Spongyabob és gabonapehely. A legjobb módja egy seggfej popsztár elfelejtésének.
- Jó reggelt Hercegnő! - huppant le mellém Scott, a nővérem vőlegénye, aki amúgy velünk él.
Vagyis igazából én élek velük, mert Mary és Scott vették a házat, de ez részletkérdés.
- Reggelt! - mormogtam.
- Baj van? - kérdezte.
Na igen, a jó öreg Scottie mindig megérzi, ha nem vagyok a toppon.
- Nincs. - füllentettem.
- Aha, persze. Fiúügy?
Bamm! Bele a közepébe!
- Olyasmi. - motyogtam.
- Kit kell szétvernem? - kérdezte az öklét ropogtatva.
- Senkit! - tiltakoztam nevetve.
- Rendben, de ha meggondolod magad, csak szólj! - kacsintott.
- Köszi Scott! - öleltem meg.
- Nincs mit, Hercegnő!

~ ~ ~

Szombat lévén nem kellett dolgoznom, így az unalmam a tetőfokára hágott.

Muszáj volt tennem valamit, mielőtt belesüppedek az önsajnáltatás keserű mocsarába, ezért felöltöztem és elvittem a kutyáimat sétálni.

Nagyjából egy saroknyira járhattam a szerkesztőségtől, amikor megpillantottam valaki nagyon ismerőset.

- Most komolyan, ennek mennyi az esélye?! - fújtattam dühösen, amikor realizáltam, hogy az illető nem más, mint Niall.

Rövid időn belül ő is észrevett engem és sietősen igyekezett felém.

Mikor arra a következtetésre jutottam, hogy el kéne menekülnöm, már túl késő volt...

Heyy!:) Remélem a rész elnyerte a tetszéseteket! Hagyjatok magatok után komit, pipát vagy iratkozzatok fel!;) 

u.i.: A kövi rész talán már ezen a héten fönt lesz, ha ilyen jól haladok!

Legyetek rosszak!;)

x Adrianna S.